Téged szeretlek, de nem tudom miért
Álmodom rólad, de nem tudom miért.
Kereslek téged, hogy együtt legyünk,
és tudjuk miért.
Emberi törvény kibírni mindent,
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek benned
Remények, és csodák.
Számíthatsz rám, s én is
RádBízunk egymásban, ez a szabály.
Olyanok vagyunk, mint a város,
Zajos, vidám, de mégis magányos.
Ha porba írunk valamit, elfújja a szél.
De ha a szívünkbe véssük, örökké él.
Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet:
A szó: Szeretlek, a név: a Te neved.
Ismerlek jól, egy éve már
Tekinteted akár a holdsugár.
Mikor rám pillantasz, elolvadok,
Nélküled nem élek, csak haldoklok.
Nézz rám! Mosolyogj! Szeress!
Ha bánt valami akkor is nevess!
Boldoggá tesz, hogy a világon vagy,
Könnyebben tűröm így a sorsomat.
Szeress, mert rövid az élet!
Szeress, mert szeretlek Téged!
Szeress, hogy velem boldog legyél,
Szeress, nehogy egy életet tönkretegyél.
Szeress, hogy viszont szeresselek.
Szeress, hogy tudjam, szerethetlek.
Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress sokáig, mert meghalni félek.
Légy őszinte, de bizalmas soha!
Mert a legtöbb csalódásnak
Bizalom az oka.
Üvöltenék a széllel
Mikor fájdalmam sírni késztet.
Világgá üvölteném,
Nincs már mi éltet.
Sírnék a széllel
Ha könnyem lenne még.
S ha eső esne,Velem sírna az ég.
Egy szép boldog éjjel
Álmodj csupa szépet,
Álmodd, hogy egy lány
Vár téged.
Átölel karjával, s azt mondja neked:
Ugye nem haragszol, hogy szeretlek Téged?
Mert ha megkérdezné valaki tőlem,
Hogy mit jelentesz nekem,
Én csak azt felelném: az Életem.
Nem érdemes szerelmesnek lenni,
Virrasztani sok-sok éjszakát.
Nem érdemes könnyet ejteni,
Hisz minden nyár tovaszáll.
Nem érdemes levelet írni,
Hiába a könny és vallomás.
Nem érdemes szerelmesnek lenni,
Hisz a vége úgyis csalódás.
Mit ér a csók, ha kérni kell?
Mit ér a vágy, ha félni kell?
Minek a vágy, a szenvedés,
Ha hiába várlak én?
Minek a csend, a félhomály
Ha társa nincs a szívnek
Csak fáj.A boldogság talán sose jön,
A szememből csak hull a könny.
Ki azt mondja imád,
Sose hidd a szavát.
Ki azt mondja szeret,
Talán igaz lehet.
De az, ki rád néz, s hallgat
Nem beszél, nem szavalgat,
Annak add a szíved,
Mert az forrón, s hűn szeret.
Azt a boldog percet feledni nem tudom,
Mikor édes csókod égett az arcomon.
Karodba fűztél, arcom tűzben égett
Éreztem, hogy szeretsz, és én is
Téged.Selymes puha kezed simogatta arcom,
S mikor szóltam hozzád, remegett a hangom.
Te hozzám szóltál, csillogott a szemed.
Megkértelek, ne aggódj értem,
Mert megtartom, amit ígértem.
Nem adom a szívem másnak,
Megtartom a szíved párjának.
Ha távolból írtam is ezt a verset
Neked,Jusson eszedbe ki Téged nagyon szeret.
Szeretni sokszor és sokat lehet.
Feledni ugyanezeket.
Csak egy valamit az
Igaz szerelmet NEM.
Ha valaki megkérdezné tőlem
Mik jelentesz nekem,
Azt felelném:
Semmit, csupán az életem.
Amikor Rád nézek szenvedek.
Szenvedek, mert nem vagy itt mellettem.
Az életem nélküled oly üres,
Nem vagy itt, és ez félelmetes.
Sírok éjjel és nappal Érted,
Szeretnék örökké élni Veled.
Érted élek és szeretlek Téged.
Elmúlik a szerelem...
Semmit sem tehetünk
Egy napon majd elmúlik
A szerelem.Hívás nélkül jön,
És kérés nélkül megy.
Nem tehetünk semmit sem,
Mégis, egész életünkben
Várjuk a csodát.
Pedig tudjuk,
A szerelem minden pillanatában
Benne van az elmúlás.
Elválni könnyű, de feledni nehéz,
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet, hogy könny nélkül búcsúzunk,
De mégis sírunk, ha ismét találkozunk.
Vallomás
Te voltál az, kiben megbíztam,
Kinek minden bánatomat elmondtam.
Te voltál az, kihez tanácsért fordultam,
Aki segített, ha bajban voltam.
Te voltál az, ki megértett,
Aki meghallgatott, ha sokat beszéltem.
Te voltál az, ki a legjobb barátom lett,
S akit végül a legjobban szerettem.
Csak élni akartam őszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni,
És érni őket el.Két lábbal járni a földön,
De fellegek közt a fejemmel,
És élni úgy, hogy akit szerettem,
Soha ne felejtsen el.
De az egész csak hazugság volt,
Szép mesék csupán,
Gyermekfejjel szült álmok,
Amik mindig várhatnak rám.
Könnyes szemmel, ébredezve, búsan
Elmentél, és rájövök, hogy mily
Sok az amit én nem értek meg.
Az egész csak hazugság volt,
Szép mesék csupán,
Gyermekfejjel szült álmok,
Amik mindig várhatnak rám.
Valakinek úgy fáj a szíve Érted,
Valakit csak Te éltetsz.
Valaki Téged úgy imád,
Valakinek csak Te vagy az álma.
Utána sok könny ragyog,
S hidd el, ez a valaki én vagyok.
A szerelem oly szép szó
Csak keresem, hisz oly jó
Ezt az érzést, mit akkor érzek
Nem kérdés,
Csak akkor érted, ha már átélted.
Bűn az élet, de meghalni félek,
Mert van egy fiú, akiért élek.
Van egy bűnöm, mely fáj, és éget,
Pedig csak két szó:
Szeretlek Téged.
Vad álmok, kósza ábrándok,
Való élet, szenvedély.
Ez az, mi éltet, amiért élek.
Te vagy az álmom, minden ábrándom.
Te vagy számomra az élet,
S a szenvedély, ami éltet.